Társkeresők őshonos lakói
Az előző két posztban be lett mutatva, hogy milyen módszerekkel érik el a társkeresők üzemeltetői, hogy jó sok pénzhez jussanak, és hogyan lehet lebuktatni a kamuprofilokat. Na de van akár kőkemény tíz százaléknyi valós, aktív profil is! Nézzük hát a valósakat, körülbelül előfordulásuk szerint csökkenő sorrendben.
Az ego tuningolók, like vadászok, jeli vadászok csoportja túlnyomó részt nőkből áll, ráadásul többségében igen dekoratív egyedekből, akiknél fejben nincs rendben minden, mert bár tudják hogy jól néznek ki, de még is igénylik az önértékelésüket turbozó jelzéseket, és a bókok tömkelegét.
Ennek a csoportnak a sima Facebookos like vadászat már nem elég, ezért regisztrálják magukat a kanos, naiv férfiakkal teli társkeresőkre, vagy Facebookos társkereső csoportokba. Fontos tudni erről a csoportról, hogy nem keresnek párt, sőt általában van már nekik. Csak és kizárólag a tetszésnyilvánítások gyűjtése a céljuk.
Sajnos a társkeresőkön regisztrált aktív nők igen tekintélyes része tartozik ebbe a kategóriába, még jobban csökkentve az esélyeket. Legkönnyebben a tipikus, kamerába alulról felnézős, csücsörítős szelfiképekről lehet őket felismerni, de !vigyázat! ez a módszer nem 100%-os. Ez a csoport egyébként az utóbbi időben a Facebookos társkereső csoportok felé fordult, mert ott nyilvánosak a like-ok, így megmutathatják mindenkinek, hogy milyen sok like-ot gyűjtöttek, és milyen jó így nekik. Elterjedt még a "jelizős" csoport, vagy "jeli" kérés, ami az ismerősnek jelölésről szól, merthogy az ismerősök számával megint csak jót lehet villogni.
Kukimutogató mukik csoportja igen rejtélyes, mert bár elképesztően sok nőt riasztottak el a társkeresőkről, mégsem egészen érhető a céljuk. Bár ez lehet hogy csak a kívülállóknak olyan nehéz, és lehet ők tényleg azt hiszik, hogy tevékenységükkel meghódíthatják a szebbik nem képviselőit.
Szóval e csoport tagjai, rövid, vagy akár elmaradt üdvözlés után rögtön egy fényképet küldenek a kiszemelt hölgynek, méghozzá a legjobban tisztelt testrészük általában erektált állapotáról... Sajnos ők is sokan vannak, így rendkívül bizalmatlanná téve a társkereső nőket.
Skalpvadászok. Ez a férficsoport nem az indiánok tevékenységét utánozza (szerencsére), csak képletesen. Az ő céljuk az, hogy minél több nővel létesítsenek szexuális kapcsolatot, így csúcsra járatva az egojukat, és alapanyagot generálva a sör melletti haveri beszélgetésekhez. Természetesen nekik nem céljuk a hosszú távú kapcsolat, csak egy pár aktus.
Ők a nők figyelmének felkeltéséhez, befolyásolásához, manipulálásához nagyon értenek. Felismerhetőek arról, hogy drága autókkal, motorokkal, hajókkal pózolnak, luxusnak látszó nyaralós képeik vannak, és divatos márkás ruhákban jelennek meg mindegyik képen, vagy éppen kigyúrt testüket mutogatják, néha photoshopos rásegítéssel, és hogy állandóan hazudoznak.
A hercegnők népes csoportja még mindig a gyerekmesék világában él, és a fehér lovon közlekedő szőke kék szemű herceget várja, hogy az feleségül vegye egy világraszóló esküvő keretében, és boldogan éljenek amíg meg nem halnak, szerelemben, gazdagságban, harmóniában. Aki a fent említett hercegnél kevesebbet nyújt bármiben, az bizony nem felel meg a hercegkisasszonyok vágyainak.
Apró bökkenő ezzel, hogy a fehér lovon bevonuló hercegekből a valóságban rendkívül kevés példány érhető el, így a hercegnők több mint 99%-nak vágyai nem teljesülnek. Gyakori, hogy e csoport tagjai kifutnak az időből, és már egy átlagos férfi hódolatát sem tudják megszerezni, ezért egy macska, vagy kiskutya társasága után kell nézniük, már ha eddig még nem volt nekik. Ez utóbbi azért lényeges, mert bizony sok ember TÉNYLEG szereti ezeket a kisállatokat, és nem magányosság miatt tartja.
Minden férfi disznó/minden férfi azt akarja csoport hölgytagjai mindenki számára ismerősek lehetnek. E csoport tagjaiban is nyomokban megtalálhatóak a hercegnői jellemzők, de ha egy jól befolyásoló, önmagát jó színben profin feltüntető férfi (röviden a skalpvadászok) vonzáskörzetébe kerülnek, akkor pályára állnak körülöttük, újra és újra. Amikor pedig a megfelelő számú aktus megvolt, és dobják a hölgyet, az lelkileg összetörik.
Mivel ahogy említettem, múltbéli elkövetett hibáiból nem tanul, még többször skalpvadász hálójába kerül, majd levonja a következtetést, hogy minden férfi ugyan olyan... Bár más férfinak a fenti csoporton kívül nem is nagyon ad esélyt, hiszen ő is egy hercegnő, és nagy "színház" rajongó...
Mindegy csak legyen már valaki urak a társkereső oldalak spammerei, akik szinte minden ellenkező neműnek írnak egy üzenetet, amiben csöpögős, cukormázas bókok tömkelegét fogalmazzák meg, vagy másolják ki romantikus filmekből, könyvekből, csak azért hogy valaki felfigyeljen rájuk, és legyen már valaki.
Golddigger-ek ("Aranyásók") a prostitúció rejtettebb, őszintétlenebb válfaja, ahol a szolgáltatást nyújtó egyén nem a hagyományos módszerrel hirdet, sőt inkább ő maga keresi a vagyonban igen jól szituált áldozatát, hogy főleg testi, és egyéb befolyásoló adottságaival, hosszabb távra magához csábítsa.
Az aranyásóknál gyakori, hogy jóval idősebb párt szemelnek ki, mert azért nekik is megvannak az emberi vonásaik, így "szerelmük" elhalálozása után már a jelentős ajándékcsomaggal a számlájukon, és a nevükön, családot alapítanak. Van erre egy nagyon ismert példa hazánkban is, egy igazi "sugardaddy" :)
Legegyszerűbben úgy ismerhetőek fel, hogy követelményeik között a vagyon előkelő helyet foglal el, vagy ismerkedő kérdéseik tapogatóznak ez irányban. Képviselőik mindkét nemnél megtalálhatóak, de más-más arányban.
Aki még nem ismerné a liánozók csoportját, gondoljon Tarzan-ra aki az erdő fái közt a fákról lelógó liánokon lendülve jut egyik pontról a másikra, és testi épsége érdekében az előző liánt csak akkor ereszti el, ha a következőt már megfogta.
A párkapcsolatban is sokan csinálják hasonlóképpen, ezért a párjuk elől elrejtve titokban regisztrálnak egy társkeresőre, hogy felmérjék a rájuk való igényt, és azt hogy van e jobb partiba való belépésre esélyük. Ha úgy érzik van esélyük, vagy már meg is fogták az új párjukat, akkor bejelentik az előző "liánjuknak", hogy elengedik. A liánozókat nagyon nehéz felismerni, szinte csak a találkozó szervezésénél derülhet ki, hogy nagyon válogat az időpontokban, rejtett helyen akarja lebonyolítani, stb.
Normális férfiak igen hasonlóak a normális nők csoportjához, de sajnos nagyon kevés hölgy képes őket kiszúrni, és kevésnél keltik fel az érdeklődést is, hiszen őszinték, nem állnak oda pózolni az utcán minden méregdrága autóhoz, hogy csajozós fotókat készítsenek magukról, nem is bulikirályok, és nem játsszák túl a szerepüket, nem feltűnősködnek. Csak normálisan élnek, és szeretnének egy párt találni maguknak, akivel családot alapíthatnak.
Ők azok akik a nők barátai lesznek, "cukik", "aranyosak", esetleg barátság extrákkal, de nagyon kis esélyük van arra, hogy egy hölgy felfigyeljen rájuk mint tartós férfira, és ez kinézettől független. Persze ha nagyon hasonlítanak egy nők által imádott sztárhoz, vagy nagyon közel állnak a férfi "szépségideál"-hoz, akkor nem kerülhetik el a nők figyelmét, de ez azért nagyon ritka, "csak" egyszerű jóképűség és jó megjelenés nem elég.
Normális nők nagyon ritka az előfordulásuk a társkeresőkön, hiszen a szerszámukat mutogatók, és a skalpvadászok nagyon hatékonyan elriasztják őket, ráadásul a "Minden férfi disznó" csoportba tartozó barátnők is negatívan befolyásolják a sztereotip elképzeléseikkel.
Felismerésük az egyszerűbb feladatok közé tartozik, mert hiányoznak a csücsörítős, alulról kamerába felnézős selfiek, és a megrendezett divatos képkompozíciók, és adatlapjukat is rendesen kitöltik, reális elvárásokkal. Azonban ritkaságuk, és a sok sallang miatt rendkívül nehéz őket megtalálni.
A felsorolt "fajták" a hagyományos társkeresőkön, és a facebookos társkereső csoportokban is ugyan úgy megtalálhatóak (még a kukimutogatók is!), bár a liánozókból FB-n kevesebb van, hiszen az előfordul, hogy a partner rálát a bejelentkezve felejtett Facebook profilra, vagy csak egyszerűen rálátható helyen van a monitor. Szóval nincs értelme azzal példálózni, hogy a Facebookos társkereső csoportok mennyivel jobbak, mert ez nem igaz. Maximum annyiban jobbak, hogy az FB ugye ingyenes.
Persze vannak egyéb csoportosulások is, de ez a bejegyzés a legjellemzőbbekre koncentrál.